Házi karantén + házi kedvenc = zéró kifogás edzés ellen

„Egész jó formában vagy! Nem ártott neked ez a hegyi túra” – jegyezte meg három Londonban élő barátom, miután március vége felé hozzájuk sodortak Ázsiából a járvány okozta járattörlések. Aztán persze gondoskodtak a srácok arról, hogy kéthetes önkéntes karanténunk során kompenzálják nepáli kalandjaim áldásos hatásait.

Mint mondták, átmeneti munkanélküliségük egyik pozitívuma, hogy egyre otthonosabban érzik magukat a konyhában, én pedig pont jókor kerültem a képbe, leginkább mint tesztalany: pirított tészta, quiche, chilis bab, rizottó, tiramisu, brownie – volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! Eleinte ugyan még kilógtam hajnalban a közeli parkba egy-egy futás erejéig, aztán egyre inkább elkényelmesedtem, győzött a halogatás és az olyan béna kifogások, hogy otthon kell maradni. Márpedig én nem fogok mások nappalijában ugrabugrálni! Szóval nem ez volt életem eddigi legaktívabb két hete.

Aztán amikor Magyarországra érve megkezdődött a hatósági házi karanténom, azaz 14 napig egyáltalán nem hagyhattam el az otthonomat (jöttek is a rendőrök mindennap ellenőrizni, hogy megvagyok-e), korábbi elhatározásom a gyakorlatban is megvalósult: hetente ötször legalább egy óra sportolás – az edzéstípus és az intenzitás variálásával – a pihenőnapokon pedig nyújtás, jóga vagy meditáció. Szerencse, hogy mindehhez adott egy viszonylag nagy udvar, de ennél is nagyobb áldás, hogy nem egyedül, hanem Newton kutyám (tizenegy éves golden retriever) társaságában töltöm a karantént, akinek nagyjából akkora a mozgásigénye, mint nekem – és korához képest még mindig egész jól bírja a strapát.

A megszokott közös futásokat ugyan egy ideig mellőznünk kellett, ám ez nem akadályozott meg minket abban, hogy együtt eddzünk. Igen hatékony módja például a kardiózás és az erősítés kombinálásának az, hogy a lehető legmesszebbre hajítod el a kutya labdáját, és addig nyomod a négyütemű fekvőtámaszokat, a guggolásból felugrásokat, a magas térdemeléssel futást vagy az ugrálós kitöréseket, amíg a kedvenced vissza nem hozza a játékát – hogy aztán újra eldobd és folytathasd az izzasztó gyakorlatokat. Jól bevált és hamar rutinná vált ez a játékos edzés, annyira, hogy már az eső sem lehet ellene kifogás.

Ennek örömére össze is szedtem, mi mindent tanultam az elmúlt tíz év kutyás futásaiból és a közös karanténedzésekből.

Irány a doki!

Mielőtt szó szerint nekifutnánk, érdemes mérlegelni néhány fontos tényezőt, hogy a kutya és a gazdi számára is élvezetes legyen az edzés. A legjobb, ha meglátogatjuk az állatorvost, aki egyénre szabott tanácsokkal lát el minket és egy rendszeres sportoláshoz megfelelő étrendet állít össze kedvencünk számára.

Ahány fajta, annyiféle testfelépítés

A kutya egészségi állapota mellett a fajtáját és testfelépítését is szem előtt kell tartani, hiszen nem minden fajta bírja a hosszú kilométereken át tartó szaladgálást, a korosabb állatoknak pedig ugyanúgy lehetnek ízületi gondjaik, mint az embereknek, ami kellemetlenné teszi számukra a mozgást. Egy rövid végtagokkal megáldott ebbel nem ajánlott sprintelni, a nagytestű kutyafajtáknál pedig nagyobb eséllyel alakul ki csípőficam. Ha pedig a kedvenced épp egy csau-csau, egy bulldog, mopsz vagy más rövid fejű, lapos, benyomott arcú fajta, a futás különösen megerőltető lehet számára, ugyanis a keskeny orrjárat miatt részben akadályozott légutak intenzívebb erőkifejtés során nehézlégzéshez vezethetnek.

Biztosan készen áll rá ő is?

A kemény talajon való futás károsíthatja egy kölyökkutya ízületeit és csontozatát, hiszen a szervezete még fejlődésben van, ezért nagyon fontos, hogy legalább addig várjunk, amíg a csontok végein található porcok záródni kezdenek. Ez az időtartam persze szintén termettől és fajtától függ: egy Jack Russel-terrier például sokkal hamarabb kezdheti a rendszeres edzést, mint egy óriás testű kutya, akinél a porcok záródása hosszasabb folyamat. Éppen ezért kérdezd meg az állatorvost arról is, hogy mikor kezdhettek el kedvenceddel komolyabban edzeni.

Ne sumákoljátok el a bemelegítést!
A legtöbben szeretik kihagyni a bemelegítést az edzésből, pedig a test néhány perces átmozgatásával komoly sérüléseket is megelőzhetünk. Mivel a kutyáknak is szükségük van erre, indulás előtt engedd egy kicsit szabadon szaglászni és a dolgát végezni, így legalább ritkábban akar majd  futás közben szünetet tartani.

Lassan, de biztosan

A túl gyors tempó vagy a hosszas szaladgálás könnyen sérülésekhez vezet az ebek szervezetében is, ezért olyan edzéstervet állíts össze, ami biztosítja kedvenced számára a fokozatos és biztonságos fejlődést. A kocogást kezdetben nyugodtan kombináljátok sétálással, hogy a kutyádnak lehetősége legyen a szusszanásra és a légzése stabilizálására. Amennyiben te már gyakorlott sportember vagy és több vagy intenzívebb mozgásra van szükséged, a közös futás után még mindig folytathatod az edzést a saját tempódban.


Irány a természet!

Az aszfalt a kutyák ízületeit és mancsait is roncsolja, ezért menjetek inkább egy parkba vagy bármilyen füves területre, ami egyébként is sokkal kellemesebb terep a sportoláshoz, mint a zajos belváros. Ebben az esetben viszont győződj meg arról, hogy engedélyezett-e az adott helyen a kutyák pórázon vagy anélkül való sétáltatása, és annak is járj utána, hogy milyen vadállatok jelenthetnek veszélyt a kutyádra, mielőtt bárhol szabadon engednéd néhány percre.

Gondolj a rovarokra is!

A természetben edzés során számolni kell a kullancscsípés kockázatával is, ezért győződj meg róla, hogy be van-e oltva a kutyád kullancsok ellen, és minden egyes erdőben vagy parkban futás után alaposan vizsgáld át az ő bőrét is. Ha kullancscsípést észlelsz a társadon, azonnal hívd az állatorvost!

Hallgat egyáltalán a gazdira?

Hiába vannak tele lendülettel, ha az ebek nem értik az alapvető utasításokat, akkor valószínűleg a közös futásra sincsenek felkészülve. Ha nem akarod, hogy menet közben folyton megálljon szaglászni vagy ő diktálja az iramot, akkor az első dolgod megtanítani engedelmeskedni: Ül!, Futás! Hozd vissza! Ha egyedül mégsem boldogulnál a fegyelmezéssel, fordulj bátran kutyatrénerhez.

Ne a kutya irányítson!

Sétáltatás közben természetesen lazábban tartjuk a pórázt, futásnál azonban érdemes szorosabb fogást alkalmazni. Lehetőleg ne használj egy méteresnél hosszabb pórázt, hogy egymáshoz minél közelebb tudjatok haladni. A társad orra legyen egy vonalban a térdeddel, a karodat pedig egyenesen tartva, a nyakörvhöz közel markold meg a pórázt. Próbáld ehhez a pozícióhoz hozzászoktatni a kutyád.

Folyadékpótlás

Mivel a kutyák nem igazán tudják jelezni, ha szomjasak, ezért fontos, hogy álljunk készenlétben és tízpercenként tartsunk egy rövid szünetet, hogy felfrissítsük az ebet – és magunkat –, főleg nyáron, a nagy melegben. Ha nincsenek a környéken közkutak, akkor szükségetek lehet egy palack vízre is a futáshoz.

Kánikulában ne erőltesd!

Bundájuknak köszönhetően a kutyák sokkal könnyebben kimelegednek és kiszáradhatnak, mint mi – ráadásul ők nem is izzadnak –, ezért nyáron ne a legnagyobb hőségben menjetek futni és mindig keressétek az árnyékos területeket! A hosszú szőrű ebek hálásak, ha a nyári hónapokra megnyírjuk a bundájukat, de azt is számításba kell venni, hogy a túl rövid szőrzet nem védi meg az állat bőrét a napsugarak káros hatásától. Kerüljétek a forró aszfaltot és homokot, és a kutyusod érzékeny mancsainak megóvása érdekében mindig ellenőrizd a talaj hőmérsékletét.

Vedd komolyan a szokatlan jeleket!

Futás során és után is figyelj oda a társadra. Ha megáll és nem hajlandó tovább menni, ne kényszerítsd rá mindenáron! Ha gyengeséget, hányást, túlzott mértékű lihegést vagy nyáladzást tapasztalsz a kutyádnál, könnyen lehet, hogy hőgutát kapot. Ha úgy látod, hogy túlmelegedett, keressetek egy árnyékos területet, majd itasd meg és locsolgasd langyos vízzel. Ügyelj arra, hogy edzés alatt és után mértékkel igyon a kutyusod, hiszen túl sok folyadék fogyasztása az ebeknél is halálos kimenetelű is lehet – főleg, ha közben nagy mennyiségű levegőt is nyelnek.

Épkézláb

Edzés közben és végén győződj meg róla, hogy a kutyád mancsai épek és sértetlenek. Ha télen, nagy hóban indultok meg futni, kerüljétek a sóval beszórt utakat, hiszen a só nemcsak az állatok bőrét marja ki, de a szervezetükbe kerülve a gyomrukat is irritálja. Ha a kedvenced nem tudja elviselni a lábbeliket, akkor gyógyszertári vazelinnal dörzsöld be a talppárnáit.

Várjatok a jutalomfalatokkal!

Egy kiadós edzés után, zihálva és izzadtan valószínűleg te sem támadod meg egyből a hűtőszekrényt – valószínűleg fel is fordulna a gyomrod, ha mindjárt nekiállnál enni. Nos, így vannak ezzel a kutyák is, ezért várj azzal a jutalomfalattal, amíg lecsillapodik a szervezete. (A jéghideg víz is okozhat rosszullétet!) De addig is fordíts kellő figyelmet a kutyádra, dicsérd, simogasd és levezetésként hagyd még néhány percig a szabadban sétálni, az intenzív mozgástól ugyanis nemcsak az anyagcsere, de az emésztés folyamata is felpöröghet...

Canicross, agility, bikejöring, Dog Dancing, Hard Dog Race… Ezekről a műfajokról hallottál már? Ha a „sima edzés” már nem nagy kunszt egyikőtöknek sem, jöhetnek a magasabb szintű kihívások!