Harmónikusan fejlesztik e a testet a klasszikus jógapózok?

Ezzel a reakcióval azonban több probléma is van: 1, ha merev vagy, igenis arra lenne a legnagyobb szükséged, hogy rendszeresen nyújts. 2, a jóga nem a nyújtásról szól. Nézzük meg ezeket a pontokat kicsit részletesebben.

Teljesen érthető, hogy az ember azt végzi szívesen, amiben sikerélménye van, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az egészséges és jól működő izomzat egyszerre erős és laza. Időről időre tehát érdemes picit megállni, és őszintén feltenni magunknak a kérdést: "Mi az, ami nekem mozgás szempontjából a legnagyobb kihívás?" Nagy valószínűséggel a válasz azok között a gyakorlatok között keresendő, amik elől a leginkább menekülsz...Ha megvan, hajrá, kezdd el gyakorolni! Tehát gyakorold, ami nem megy! Amellett, hogy a tested, lelked nagyon hálás lesz érte, új élményekben és tapasztalásokban lesz részed, ami elindít az önismeret útján.

Személyes történet: évek óta keményen nyújtottam, amikor is mellém lépett egy igen elismert német ashtanga oktató hölgy és picit sem finomkódóan közölte: "Hát te mi a fenét művelsz" "Én? Éppen szorgalmasan nyújtok, amint látni tetszik..." Ettől lesz valaki valamire való jógi, nem igaz? - gondoltam magamban. A hölgy teljesen jogosan felnevetett, majd közölte, hogy eredendő lazaságomból  és hiperflexibilitásomból kifolyólag bizony a nyújtás az, amire a legkevesebb szükségem van, ellenben erőre és az ebből adódó stabilitásra annál nagyobb. Mennyire igaza volt. Ennek már kb 6 éve, és én azóta is szorgosan erősítek, amit a vicc, hogy azóta meg is szerettem, hiszen érzem, hogy mennyit használ.

A fenti történet közben elvezet a sajnos kevesek számára nyilvánvaló tényhez: a jóga mozgásanyaga nem a nyújtásról szól. A fizikai gyakorlásnak nem az a célja, hogy gumibabává válj, hanem hogy harmónikusan fejleszt a tested. Önmagában sem az nem boldogít, ha merev, de nagyon erős vagy, sem az, ha laza, de nincs erőd stabilizálni az izületeidet, mozdulataidat. Az egészséges és működőképes izomzat ugyanis az, ami egyszerre erős és laza. Éppen ezért érdemes feltenned a kérdést magadnak: mi az, ami kihívás nekem? Lecsúszni spárgába, vagy 20 számolásig tartani a csaturangát. Ha megvan, kezd el gyakorolni azt! Az egészséges, biztonságos és hasznos testfejlesztés célja ugyanis az, hogy ugyanannyira legyél hajlékony mint amennyire erős, és annyira legyél erős, mint amennyire laza vagy. Az megint egy külön kérdés, hogy mik azok a lényeges energetikai és spirituális események, amik közben ugyancsak megtörténnek, de ez a cikk most nem erről szól.

Miután megbeszéltük, hogy hogyan is érdemes az ászanákat testünkkel harmóniában gyakorolni, térjünk át arra, hogy teljes testet fejlesztő gyakorlás e a jóga..., és ha igen, miért nem? :)
Biztosan hallottátok már a kifejezést "funkcionális edzés". A funkcionális edzés olyan mozdulatokból merít, amik hétköznapjainkban előforulhatnak. Itt szerepel például a befőttes üveg tetejének lecsavarása (marok erő), a bevásárlás hazacipelése (húzóerő, fogáserő), az evezés, vagy a fáramászás, ha az a teljesen szokványos helyzet áll elő, hogy szembejön velünk egy orrszarvú a Margit-szigeten.  Ők pedig bizony a jógából (pár trükkös, mozdulat kivételével: pl. önmagad ellen dolgozva húzod magadfele a lábat, miközben ellene tolsz a sarkaddal) szinte teljesen hiányoznak. Megint más területek - például szegény combhajlító, - teljesen aránytalanul vannak fejlesztve a klasszikus pózok által, vagy kevésbé követeljük meg tőlük, hogy aktívan dolgozzanak (mélyhátizmok és hátrahajlás). Ennek oka részben, hogy egyes gyakorlatok hatékony kivitelezéséhez bizony speciális eszközök szükségesek, amik nem mindig állnak rendelkezésünkre a matracunkon. A következőkben a teljesség igénye nélkül áttekintünk pár ilyen területet, gyakorlatokkal megtámogatva a listát.

1, HÚZÓ ÉS MAROKERŐ
Bár a jóga jól teljesít tolóerő tekintetében (deszka, kézen és alkaron állások, de akár egy sima hegytartásra is, ha gondolunk...), egy-egy gyenge próbálkozás kivételével (előrehajlás mélyítése lábujjfogással, bár itt is inkább javasolt a hasizom erejéből, aktívan dolgozni), a húzó mozdulat teljesen hiányzik az ászanák repertoárjából. Mit tehetsz? A legegyszerűbb, ha mihamarabb barátságot kötsz egy húzódzkodó rúddal, amit könnyedén kifeszíthetsz az ajtód fölé. Arról, hogy hogyan kezdd el helyesen a gyakorlást, érdemes egy szimpatikus személyi edző véleményét kikérned, de már az is szuper jót tesz a gerincednek, ha naponta pár percet egyszerűen csak lógsz a szeren. Ugyancsak alkalmas a húzóerőd fejlesztésére az un. "areal" vagy "antigravity" jóga, vagy a klasszikus evezőpadok is.
Ezenkívül értelemszerűen idetartozik a fogásod ereje is, amit húzódzkodásaid alkalmával automatikusan edzzel, de ha még kedved lenne fejleszteni, ne passzold le a konzervnyitás örömét az erős embernek a családban, vagy jelentkezz lelkesen, ha nehéz szatyrok cipelése van kilátásban.
Javasolt eszközök az otthoni fitnesztermedbe. Helyes használatukhoz mindenképpen kérd szakember tanácsát.

2, COMBHAJLÍTÓ
Szegény combhajlítót mindig csak nyújtjuk. Már-már a komoly "jógiság" fokmérőjeként tekintenek arra, ha előrehajlásban meg tudod érinteni a tenyerekkel a talajt. Pedig hidd el, attól tuti nem lesz teljesebb az életed, ha ráfekszel a combjaidra, viszont azzal, ha túlnyújtod őket, jó pár kellemetlen hónap áll előtted, amíg meggyógyul. Éppen ezért lenne  fontos, hogy a combhajlítot ne csak kíméletesen nyújtsd, de megtanítsd erőt kifejteni is. Ehhez az egyik legegyszerűbb gyakorlat: kapj magadhoz egy mini fitness labdát, helyezd be a térdhajlatodba (mondjuk egy galamb pózban), és kezdd el húzni a sarkad a medencéhez. Tartsd ki mondjuk 3 x 20 számolásig, majd lazíts. Ne ijedj meg, ha beremeg az izom..., ez csak pont azt mutatja, hogy mennyire nincs hozzászokva az ilyen típusú terheléshez.

3, HÁTRAHAJLÁSOK
Túlsúlyban vannak a klasszikus jógapózok között azok, amik a test elülső, azaz anterior oldalát erősítik, míg alulmaradnak a hátsó, posterior vonalat fejlesztők, azaz a hátrahajlások. De még ha hátrahajlásokba is bocsájtkoznánk, gyakrabban fordulnak elő azok a típusok, ahol nem vagyunk rákényszerítve arra, hogy a hátizmok teljes erejéből dolgozzunk, hiszen külső erőt használva (és itt külső erő alatt értem a saját karunkat is, amivel belehúzzuk magunkat a pózba) könnyedén kicsaljuk. Mondok pár példát: felfele kutyában például nagy a kísértés, hogy a karok erejéből toljuk magunkat hátrahajlásba, íjpózban pedig a karok, lábak erejét használjuk, hogy a gerincet mélyebben hajlítsuk, ahelyett, hogy a hátizmainkat használnánk. Érdemes tehát gyakorlásunkba beépíteni olyan pózokat, ahol nincs külső segítségünk a kivitelezésben, így rá vagyunk kényszerítve, hogy a hátizmunk erejét is bekapcsoljuk. Mikre gondolok itt:

• salabhasana 

• lassú, kontrollált hátrahajlás teve pózban, vagy állásban. Összefoglalva tehát az úgynevezett aktív hátrahajások gyakorlása lenne cél, ahol maximálisan a hátizmunk erejére vagyunk utalva.

Tudom, a fenti sorok picit fájóan érintik azokat, akik még a jóga szerelem lila ködös állapotában vannak, de hidd el, ha az alábbi szempontokat beépíted a gyakorlásba, sokkal holisztikusabban fejlesztheted a testedet, lelkedet. Jó szórakozást :)